2. rész

Egy hét telt el a családi vacsora óta. Azóta nem találkoztam Veronicával és a fiával sem, viszont mától minden nap látni fogom őket. Az összes cuccom már az új házban van. Ma reggel vitték el a költöztetők. Apa BMW-jében ugyanazt az utat tettük meg, mint egy héttel ezelőtt. Lassan kezdem felfogni, hogy elköltöztünk abból a házból, ahol felnőttem.
-Amíg a költözködéssel voltunk elfoglalva Veronica elkezdte megszervezni az esküvőt. Szeretné ha minnél hamarabb összeházasodnánk.-mondta apa rám se nézve. Bólintottam, amit valószínűleg nem látott.
-Dem-fogta meg a kezem-Attól mert újraházasodom, és új nő jött az életembe sose fogom elfelejteni anyát-szorította meg a kezem.-Örökké a szívemben lesz-nézett rám egy pillanatra, majd vissza az útra.
-Tudom-mosolyodtam el, és apa már be is parkolt a garázsba.
A ház üres volt.
-Veronica esküvői megbeszélésen van, vagy valami ilyesmi-nevetett fel- Louis pedig szerintem a haverjaival-dőlt le a kanapéra.
-Melyik az én szobám?-néztem az emelet irányába.
-A legutolsó, jobbra-nyúlt a távirányítóért. Vettem egy mély lélegzetet majd végigsétáltam a folyosón, és az utolsó, jobbra lévő ajtón bementem. Kicsi, de pont nekem való. Bal oldalt egy hatalmas ruhás szekrény, mellette a falon egy még hatalmasabb tv. A tv-vel szemben egy franciaágy, két oldalán éjjeliszekrény egy-egy kislámpával. A szoba közepén a temérdek kicsomagolásra váró doboz. A laptopon beraktam egy kis zenét, és neki láttam kipakolni. Sokkal jobban tetszett a szoba miután teleraktam a saját cuccaimmal, így egy elégedett mosollyal mentem le a földszintre.
 Apa még mindig a tv-t bámulta.
-Elmegyek fotózok egy kicsit-vettem fel a dzsekim, és kiléptem a langyos levegőre. Tavasz kezdete van, de ahhoz képes meleg volt. Gyalog besétáltam a városba. Apa menő üzletember, bármit megtud venni, de amikor megkérdeztem kaphatok e egy saját autót, azonnal rávágta, hogy nem, majd a sofőrje elvisz engem bárhova. Köszi apu! Az új otthonom sétálva 10 percre van a belvárostól. Találtam egy gyönyörű parkot, leültem egy üres padra. Szemben volt egy rózsaszín virágokkal borított fa, mellette pedig egy apró tavacska. Elővettem a táskámból a gépem, és ráközelítettem a pink virágokra. Lenyomtam az exponálógombot, mire felhangzott a jól ismert kattanás, amit annyira szeretek. Csináltam még pár képet, aztán elraktam a gépem, becsuktam a szemem és élveztem a napsütést. A végtelennek érződő, hideg, szürke tél után egy kis napfény olyan, mint egy korty víz a sivatagban. Miután teljesen feltöltött energiával a nap, felálltam a padról és sétálni kezdtem a főutcán. A parktól nem messze beültem egy kávézóba, és kértem egy sima kávét. Ezelőtt még sosem jártam itt pedig elég hangulatos kis kávézó. A helység közepén volt a pult és körülette az asztalok. Ha balra néztem a sétáló emberek láttam, akik élvezték a jó időt. Az előttem lévő asztalnál-velem szemben-ült egy fiú. Nem tudtam nem oda nézni. Barna, göndör tincsei voltak. Egyszerű rövid ujjú felsőt viselt, így rálátásom volt egy pár tetkójára. Fekete farmert, és bakancsot viselt. Nem is rossz, jegyeztem meg magamban. Egy pillanatra rám kapta a tekintetét. Pillantásunk találkozott. Végigmért ameddig nem takart az asztal, és féloldalasan elmosolyodott. Aztán eltűnt a szexi fiú és helyette egy barna hajat láttam hátulról. Láttam, hogy sutyorognak, majd helyeske rám mutat, és a haverja is megfordul, hogy megnézzen. Ez Mark!
-Demi?-lepődött meg.
-Haver, ismered?-kérdezte meglepődve helyeske.
-Gyere ide, kérlek-intett az asztalukhoz Mark. A meleg kávémmal átsétáltam, odatoltam egy széket és leültem közéjük.
-Will, ő itt a mostohahúgom Demi. Demi, ő itt a legjobb haverom Will-mutatott be minket egymásnak.
-Örülök a találkozásnak-mosolygott "minden lányról leszedem a bugyit, és te leszel a következő" stílusban.
-Én is-motyogtam.
-Sziasztok!-jött mögülem egy ismerős hang. Megfordultam. Ja, persze!
-Képzeljétek, most jövök az esküvőszervezőtől-nyávogta Veronica.
-Szuper-ivott bele a sörébe Mark.
-Egy hét múlva, szombaton lesz az esküvő-sikított, így mindenki ránk nézett.
-Szuper-ismételtem Markot.
-Ja, és ha már mindketten itt vagytok-mutatott rám és helyeskére, aki első benyomásra kőbunkó-Ti ketten lesztek a fotósok. Profi fotókra van szükségem-vigyorgott.
-Szuper-mosolygott rám kajánul helyeske. Veronica mosolyogva megpuszilta Mark fejét, és az én homlokom, aztán eltűnt. Letöröltem a nyálas puszit, és beleittam a kávémba. Baszki! Arcon csapott a felismerés, hogy a családi vacsorán Veronica erről a srácról beszélt. Mark haverja és fotós. Jézusom! És mi ketten leszünk a fotósok. Dupla jézusom.
-Fotós vagy?-nézett rám helyeske. Majdnem elvesztem gyönyörű zöld szemeiben, aztán rájöttem, hogy valószínűleg csak a bugyimba akar bejutni. Apa feje jelent meg előttem, amint azt mondja "Ne ítélkezz, amíg meg nem ismered az illetőt" de messziről látni, hogy ez a pasi minden nőt megkaphat, és ezt ő is tudja, sőőőőt, ki is használja.
-Ja-piszkáltam a poharam.
-Biztos ügyes ujjaid vannak hozzá-vigyorgott-Mondjuk nálam biztos nem vagy jobb-nevetett-Én vagyok Amerika legjobb fotósa.
-Tudod-hajoltam közelebb hozzá, így valószínű belátást nyert a melleim közé-Csoda, hogy ennyien befértünk ebbe a kis kávézóba a hatalmas arcodtól.-nem vártam meg a reakcióját, felvettem a fotós táskám és ki is léptem a helységből otthagyva őket. Még egy nevetést hallottam, ami azt hiszem Mark volt, de nem érdekelt.

...

Szombat, este hat óra. Apa és Veronica hivatalosan is házasok. Egy hosszú asztalnál ülök egyedül. A többiek mind táncolnak, ünnepelnek, beszélgetnek, nevetgélnek. Kattintgattam pár képet, aztán bekaptam egy szelet sütit, amik az asztalon sorakoztak arra várva, hogy megegyék őket. Szerdán elmentünk Veronicával vásárolni nekem valami ruhát az esküvőre. Barack színű, combközépig ér és csodás dekoltázst csinál. Imádtam! Egy héttel ezelőtt a kávézóban Veronica azt mondta, hogy én és Will fogunk fotózni. Ahhoz képest egyszer se láttam őt. Lehet nincs is itt. A kávézó óta szerencsére nem találkoztam vele. Viszont egyre többet beszélgettem Markkal. Lehet tényleg rendesek.
 Mivel elfogyott az italom, elmentem ahhoz az asztalhoz, amin van az összes kaja és pia van. Legalább 20 méter hosszú volt és mindenféle finomságok sorakoztak rajta. Elvettem egy felespoharat, és vissza akartam ülni a helyemre, hogy tovább szemezzek egy muffinnal-amit később úgyis megettem volna-amikor egy nyikorgás jelezte, hogy valaki bejött az ajtón. Oda se kellett pillantanom, tudtam ki az.

-Megjött a buli lelke-ordított torka szakadtából. Elnevettem magam és odasétáltam hozzá.
-Igyunk valamit és pörgessük fel ezt a szart-karoltam át a vállát, és elvett a hosszú asztalról egy poharat majd teleöntötte whiskey-vel így koccintottunk.

-Ez eddig is ilyen unalmas volt?-nézett körül. Épp egy lassú szám ment, így mindenki összebújt a párjával és együtt dülöngéltek jobbra, balra. Cassie Carter 3 éves korom óta a legjobb barátnőm. A játszótéren találkoztunk. Egy kisfiú elvette a kezemből a játékom, erre Cassie tökön rúgta a fiút és kitépte a kezéből a babám. Innentől elválaszthatatlanok voltunk. Ketten együtt mérhetetlenül elviselhetetlenek vagyunk. Legalábbis ezt mondják.

-Még ennél is unalmasabb-bólogattam. Cassie odasétált a zenészekhez és leállította a lassú zenét. Felvett egy mikrofont, megkocogtatta a műkörmével és bele is szólt.

-Khmm-köhintett bele-Üdv!-intett bájosan -Rob!-szólította meg apát, és mindenki a barátnőmre figyelt.- Nem akarok nyálas beszédet mondani, csak szeretném neked megköszönni, hogy lányodként óvsz és védesz engem is-nézett apára- Tehát csak annyit még hogy sok boldogságot nektek Rob és Veronica!!-ordította-Éljen az ifjú pár!-dobta le a földre a mikrofont. Cassiet 3 éves kora óta nevelőszülők nevelik, de szinte minden nap velem és apával van, így már családtag.

-Ti meg játszatok valami normális zenét-intett a zenészeknek, akik rögtön beindították a bulit. A barátnőm kézen fogott és berángatott a táncparkettre apáék mellé.

-Dem-bökött oldalba Cassie 10 perc táncolás után.

-Hmm?

-Ő ki?-mutatott a hosszú asztalhoz. Csak egy ember állt ott, így rögtön tudtam, hogy kire gondol. Haja hátra volt túrva, fehér ingbe és fekete öltönybe volt, fekete nyakkendővel. Belém szorult a levegő. Gyorsan levettem a tekintetem róla.

-William-mondtam unottan, és beleittam a sörömbe. Épp a táncoló tömeget nézte és mintha keresett volna valakit.

-Egoista-forgattam a szemem-Azt állítja, hogy ő Amerika legjobb fotósa. Te ismered?

-Nyilván nem ismerem, különben vele járnék-nevetett fel, és le se tudta venni a szemét róla. Megforgattam a szemem, majd az asztalunkhoz húztam a barátnőmet. Hirtelen Mark jelent meg mellettünk, és beleivott a sörömbe.

-Nem gond, hogy az az én söröm?-fordultam felé.

-Tesók vagyunk-rántotta meg a vállát, majd amikor visszafordultam a székemen, helyeske már velem szemben ült.

Te hol voltál eddig?-kérdeztem.

-Nem itt-adta a szerinte frappáns választ. Ez igen! Legyintettem egyet majd inkább elmentem apáékhoz.
-Jól érzed magad, drágám?-kérdezte apa mosolyogva.
-Persze, de nem ezért jöttem ide-néztem rájuk.-Szeretnék sok boldogságot kívánni nektek-mondtam, majd Veronicára néztem-Köszönöm, hogy boldoggá teszed az apukám, így engem is-töröltem meg a szemem. Biztos belement valami hülye bogár! Mindketten szét ölelgettek, aztán visszamentem Cassiehez, de ő nem volt sehol, csak Mark ült ugyanott.
-Iszunk, hugi?-bökte meg a vállam, mire bólintottam.
Egy pár ital után kimentem az udvarra. Becsuktam a szemem, beleszívtam a levegőbe, de meglepően valami férfi parfüm társult a friss, tavaszi levegőhöz.
-Túl sok volt az ital?-jött a kérdés túl közelről. Kinyitottam a szemem, és William cigizett mellettem.
-Ugyanmár-nevettem fel-Nem ismersz te engem.
-Még..-tette hozzá a helyes mosolyával, és mielőtt bármit tudtam volna mondani, megcsörrent a telefonja, kihúzta a zsebéből. Egy gyors pillantást vetettem csak a zenélő kütyüre. "Holly" kereste, majd Will ki is nyomta.
-Nem veszed fel?-kérdeztem rá se nézve.
-Más dolgom van-éreztem tekintetét.- Meseszép..-mondta volna, de az idióta mostohatestvérem szaladt ki a nevemet kiabálva.
-Jaj!-lepődött meg.-Zavarok?-húzogatta a szemöldökét.
-Nem, már úgyis menni készültem-vágtam rá, majd besétáltam megkeresni a barátnőmet.
A buli további részében nem is nagyon láttam Williamet, sőőőt Cassie barátnőmet se.
Apáékat hajnalig ünnepeltük.