2019. május 3., péntek

4. rész

Hatalmas sikításra ébredtem. Ijedtemben hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Miután rájöttem, hogy a barátnőm az, belebújtam a mamuszomba és lementem a földszintre. Cassie nevetve ült a pulton, Mark pedig egy chips-es zacskóval takarta az alsó szerszámát. Kérdőn néztem körül.
-Mi történt itt?-fojtottam el a nevetésem.
-Ez az idióta egy szál pöcsbe jött reggelizni-mutatott a bátyuskámra. Hangos nevetés tört elő belőlem.
-És olyan pici volt, hogy ijedtedben felsikítottál?-kérdeztem nevetés közben.
-Olyan viccesnek hiszed magad drága hugicám-nézett rám sejtelmes mosollyal -De ma semmi nem tudja elrontani a kedvem-dobta le a pultra a chipses zacskót, majd meztelenül kisétált. Tehát Marknak biztos, hogy nagyon jól sikerült a tegnap esti randi.
-Ja-kukucskált vissza az ajtón, csak a fejét láttuk hála az égnek.-Este megyünk bulizni. Mindenki ott lesz-kacagott, és végleg elment remélem felöltözni.
-Hazamegyek anyáékhoz, aztán készülhetnénk együtt-kacsintott. Nagyon szereti a nevelő szüleit külön külön, de egyben nem olyan tökéletesek. Mindig veszekednek, és sértegetik egymást. Épp ezért is van nálam mindig Cassie.
-Oké-öntöttem a bögrémbe egy kis kávét. Cassie nyomott egy nagy cuppanóst az arcomra, és egy ajtócsapódás jelezte, hogy el is ment.
...
Egy ismeretlen bárba mentünk, még sose voltam itt. A belváros egyik eldugottabb részén volt. Mark elvezetett minket egy nagy asztalhoz, azt mondta ez a miénk, mindenki ide fog jönni. És így is volt. Rengeteg ismeretlen arcot láttam leülni közénk. Épp egy aranyos lánnyal ismerkedtem, amikor meghallottam az összetéveszthetetlen hangot. A gyomrom összeszorult, és izzadni kezdett a tenyerem. Érthetetlen okokból. Nem értem magam. Biztos megfog jönni!
-Demi!-szólított a nevemen Mark. -Gyere ide, be szeretnék mutatni pár embert-mondta, majd rögtön idióta vihogást hallottam. Megdermedtem. Vettem egy hatalmas, mély levegőt majd egyenletesen kifújtam és felálltam, de nem fordultam meg. Egy másodpercre becsuktam a szemem, összeszedtem a gondolataimat, és akkor fordultam meg.
Mark mellett egy húszas éveinek közepén járható nő állt. Amilyen alacsony volt, olyan gyönyörű. Ez igen bátyám! Jó választás. Aztán felgyorsult a szívverésem. Ott állt egy egyszerű fekete pólóban, farmerban és a jellegzetes bakancsában, haja ugyanúgy összevissza állt, mint mindig. Szorosan mellette pedig egy platinaszőke hajú, hatalmas kék szemű, hosszú combú, nagy mellű lány.
-Srácok, ő az új húgom, Demi-fordult felém Mark-Demi, ő itt Jenna, a tegnapi randin jöttünk össze.- nyomott egy gyors puszit a szája sarkába, majd odaugrott Williamékhez.
-Willt már ismered-mosolygott. Will mélyen a szemembe nézett.
-Szia, Demetria-intett egyet.
-Ő pedig Holly. Will barátnője-mondta Mark. Nem kaptam levegőt. Végig néztem a lányon, és elkapott a sírógörcs. Szögegyenes haj, nagy mell, hosszú comb és kiegészítőként ott van az ujjai között William hosszú ujjai. Ám amikor lepillantottam a kezükre, megakadt a tekintetem egy bizonyos dolgon. Holly gyűrűsujját egy csodálatos gyémánt gyűrű díszítette. Biztos nem eljegyzési gyűrű! Mondogattam magamnak. Holly, ízlelgettem magamban a nevét. Hát persze!! Ez a név jelent meg William telefonján apáék esküvőjén, amikor kinyomta. A saját menyasszonyát kinyomja ha hívja? Érdekes kapcsolat lehet.
Odaköszöntem a társaságnak, és próbáltam úgy tenni, mintha a szívem nem lüktetne hevesebben a párocska közelében. Leültem Cassie mellé, aki egy mojito féleséget szürcsölgetett. Igazából nem is tudom mi van velem. Nem tudom miért zavar annyira, hogy William eljegyezte ezt a lányt. Igazából nem is érdekel. Nem tudom elképzelni, hogy valaki sokáig bírná egy ilyen bunkó pasas mellett, mint William.
-Hol lesz az esküvő, azt tudjátok már?- mondta az egyik ismeretlen lány.
-A Barcaldine kastélyban-mondta Holly.
És ez így ment egész este. Minden a jövőbeli esküvőről szólt. Ha ezt tudom inkább otthon maradok és nézek egy jó filmet.
Hogy ne kelljen Holly hangját hallanom, amit már az első perctől ki nem állhatok, felajánlottam, hogy a következő kört én rendelem meg. Megkönnyebbülten könyököltem rá a pultra, leadtam a rendelést, és élveztem a csendet. A bárpult az épület hátsó részében volt, egy fal választott el Holly rikácsolásától. Hirtelen melegség öntötte el a jobb oldalamat, ahogy William mellém nyomakodott. Az orrom megbizsergett a parfümjétől.
-Gondoltam segítek elhozni a sok italt-szólalt meg.
-Kösz, de elbírom egyedül is-néztem még mindig a velem szemben lévő italokat, amik szépen sorakoztak egy polcon. Mielőtt bármit is mondhatott volna, a csapos lerakta a pultra a két tálcát, tele piával vele együtt a blokkot is. A pénztárcámért nyúltam, de a mellettem ácsorgó már oda is adta a pultosnak az összeget.
-Tessék-nyújtottam felé a pénzt.
-Én fizettem-nézett a szemembe-Azt pedig tedd vissza a táskádba-mutatott az elővett pénzemre, amit neki akartam adni amiért kifizette az italokat.
-Szóval..-kezdett bele, miközben elvette a visszajárót. Az italok a pulton sorakoztak, de nem úgy tűnt, mintha sietne vissza a társaságba.-Gyönyörű vagy ma este-nézett gyorsan végig rajtam, és megállt a szememnél. A szívem mélyén zavarba jöttem a bóktól, de nem mutattam ki, csak gúnyosan mosolyogtam.
-A menyasszonyod is az.
William felsóhajtott a beszólás miatt, és magához vette az italokat, majd visszasétáltunk a többiekhez. Lerakta az asztal közepére a két tálcát, és visszaült szorosan Holly mellé. Jobb keze Holly combján pihent. Le se ültem, visszamentem a pulthoz. Nem tudom mennyi italt ihattam meg, de Cassie jött szólni, hogy ők lelépnek, mert fáradtak.
Visszamentem az asztalhoz, ahol már csak William ült, és rengeteg üres pohár. Próbáltam felülni a bárszékre, de nem emlékeztem volna, hogy amikor megjöttünk is ilyen nehéz lett volna leülni.
Will halkan felnevetett, majd néma csend lett miután győztem a szék ellen. Háhá!!
-Nem a menyasszonyom-törte meg a csendet. Nem szóltam semmit ezért folytatta.-Nagyon szeretné ha elvenném, és már az esküvőt is majdnem leszervezte. 3éve vagyunk együtt de még nem kértem meg a kezét.-fejezte be a mondókáját.
-Nem tartozol nekem beszámolóval-próbáltam artikulálni, de elég sok ital lefojt a torkomon.
Eltorzult az arca, de mielőtt bármit is mondhatott volna, egy szőke hajú, duzzadt ajkú, hatalmas ibolyakék szemű bombázó bukkant fel akinek a köldökéig be lehetett látni a dekoltázsába. Holly 2.
-Csak nem William Hart?-lebegtette  meg az összes előnyét. Will a szemembe nézve meghúzta az üveget.
-Szia, Megan.
-Mutass be a barátnődnek-mosolygott a lány. A szememet forgattam. William hátradöntötte a fejét, hogy megihassa az utolsó cseppet is majd lerakta a többi közé az ő üres üvegét is.
-Nem a barátnőm-megragadta Megan kezét és a lány boldogan tipegett a 20 centis magassarkújában a parkettre. Egy szám erejéig összedörgölőzve táncoltak, majd inkább nem néztem tovább őket. Intettem a pultosnak, hogy hozzon még nekem valami töményet, amit ő teljesített is. Ha nem a menyasszonya, akkor is legalább a barátnői szinten vannak. Akkor mi a jó istenért táncol egy másik nővel..Most nem volt igaza apának. Előre ítélkeztem, de előre ki is ismertem. Tudtam, hogy ilyen mocsok ez a srác. Megittam még 2 italt, majd visszatért a társaságomba William. Kérdőn és kissé részegen néztem rá.
-Eleget ittál már és most elviszlek hozzám és kialszod magad-állt fel mire én is felálltam a bárszékre és felmásztam a pultra.
-Nem megyek sehova! Én táncolni akarok-kezdtem el ugrálni.
-Demi gyere le!-üvöltötte William.
-Neeem!-kezdtem el énekelni valami Usher számot.
-Demi gyere le kérlek!-próbált üvölteni újra William, de én csak énekeltem tovább. Egy biztonsági őr jelent meg.
-Vagy most azonnal leszeded a bigéd és villám gyorsan eltűntök innen vagy én szedem le onnan, de abban nem lesz köszönet-William bólintott majd lábujjhegyre állt és megfogta a derekam így letudott szedni a pultról. A vállát kezdtem ütögetni.
-Eressz el!!
 Mikor kiértünk szédülni kezdtem.
-Tegyél le, te állat! Hánynom kell-ütöttem a hátát, de mintha meg se hallotta volna cipelt tovább.
-Lehánylak!-fenyegetőztem hátha elenged, de csak cipelt tovább míg meg nem érkeztünk egy házig. Kinyitotta az ajtót és letett.
-Le akarok veled feküdni! Olyan szexi vagy-gomboltam ki az ingét mire William felnevetett és visszagombolta az ingét.
-Az előbb még féregnek neveztél most meg már le akarsz velem feküdni?-nézett rám.
Még arra emlékszem, hogy lefektetett egy ágyra, és ennyi... Képszakadás.


3. rész

Az esküvő után délután 2kor keltem fel. Hazudnék ha azt mondanám, hogy én voltam a legfittebb és legkipihentebb ember. Gyorsan a fürdő felé mentem, és lezuhanyoztam, majd elindultam körülnézni. Anyáék szobája üres volt, amin meglepődtem. Azt hittem még alszanak. Mark szobája felé indultam. Nos, azt hiszem megtaláltam, félig leesve az ágyán aludt, és feküdt mellette valaki. Talán hazahozott valami csajt az esküvőről?
-Mark?!!-ordítottam be a szobába. Annyira megijedt, hogy leesett a padlóra, így láthattam ki fekszik mellette. Átmentem arra az oldalra. A hasa közepéig volt betakarva. Teljes rálátásom volt az összes tetkójára, és izmos felső testére. Haja kócos volt, és apró nyögések hagyták el a száját, jelezve, hogy még él, csak nem akar felkelni.
-Remélem csak felül vagy meztelen.
-Gyere, derítsd ki-dörmögte rekedt, mély, álmos hangon, amitől akaratom ellenére is kirázott a hideg.
-Ezt átpasszolom Cassie-nek. Ő biztos szívesen matatna rajtad-sétáltam az ablakhoz, hogy kihúzzam a függönyt.
-Már megtette-mondta csukott szemmel, én pedig azzal a lendülettel szakítottam le az egész függönyt.
-Tessék?-kérdeztem vissza, mintha nem is érteném. Bár tényleg nem értettem.
-Jól hallottad-dörmögte.
-Demi, basszus!-üvöltött Mark-Húzd vissza a függönyt!-parancsolt rám.
-Azzal lesz egy kis gond-vakartam meg a fejem, majd átmentem Mark oldalára.
-Anyáék hol vannak?-böktem meg a papucsommal a fejét, aki még mindig a földön volt.
-Bora Borán, nászúton-mondta nyögdécselve. Mindig lemaradok mindenről.
-Mikor jönnek haza?
-Mi ez, kérdez-felelek?-ült fel a padlóról.
-Válaszolj már!-rúgtam bele még egyet.
-Ha válaszolok kimész végre?-nézett rám karikás szemekkel, mire bólintottam.-Szerdán jönnek-mondta Mark, majd még hozzátette-Jössz nekem egy új sötétítővel-mit sem figyelve rá, kimentem a szobából egyenesen a konyháig. Miranda épp kávét főzött. Halelujah!
-Miranda?!Nem tudod véletlenül hol lehet Cassie?-kérdeztem rá, de már bent is volt a konyhában a kócos, másnapos barátnőm.
-Miújság Demi?-öntött magának egy nagy pohár vizet.
-Ezt kérdezhetném én is-csapdostam a lábam a földhöz, felvont szemöldökkel.-Nem akarsz valamit elmondani?-tártam szét a kezem. Kész lett a kávé, így nagyi öntött nekünk és jobbnak látta, ha kimegy.
-Idegesnek tűnsz-nézett rám.
-William itt aludt?-kérdeztem rá, hátha a fiú neve hallatán, beugrik neki valami. Furdalt a kíváncsiság, amit William mondott a szobában. "Már megtette"
-ÓÓ!-csillant fel a szeme-Képzeld-szökkent oda hozzám, és mintha már nem lett volna annyira másnapos.-Majdnem lefeküdtünk-visítozott, mire belenyilalt az éles fájdalom a fejembe.
-Majdnem?-idéztem őt.
-Igen-bólogatott-Az esküvőn eléggé összemelegedtünk, aztán utána ide jöttünk, majd a sok pia hatására megkértem, hogy feküdjön le velem.-zárta le a mondatot. A szemem görögdinnye méretűre kerekedett. Meg se szólaltam, ezért folytatta.
-Egy ilyen dögös pasi, biztos irtó jó az ágyban, gondoltam. -mesélte teljesen beleélve magát Cassie. Én pedig még mindig nem tudtam megszólalni. -De csak párszor smároltunk, meg levettem róla az ingét. Utána rosszul lettem a sok elfogyasztott piától.
-Te teljesen hülye vagy!-mondtam ki, ami elsőként eszembe jutott. Szóval ezért mondta William, hogy Cassie már megtette a matatást rajta. Jézusom!
-Mázlista egy csaj, aki megkapja ezt a dögös pasit.-állt fel a székről, és a nappali felé vette az irányt, így követtem.- Milyen lehet az ágyban? Biztos, hogy minden képzeletem felülmúlná-kapcsolta be a tévét.-Nem is mondasz rá semmit?-nézett rám. Ha akartam se tudtam volna, mivel a két jómadár abban a pillanatban jött le az emeletről félmeztelenül.
-Ti sose vesztek fel felsőt?-ennyit tudtam kinyögni.
-Engem nem zavar-vonta meg a vállát vigyorogva Cassie barátnőm.
-Azt tudjuk cica-nevetett fel William, és bementek a konyhába, de a tv túl halkan szólt, a srácok pedig túl hangosan beszéltek, így mindent hallottunk a beszélgetésükből.
-Nem gáz ha másnaposan megyünk egy randira?-mondta Mark, és várta a választ.
-Ha dupla randi, akkor nem-nevetett fel Will.
-Randijuk lesz?-bökött meg Cassie.
-Ezek szerint-kapcsolgattam a csatornák között.
-Akkor nem is lesz az enyém, ez a szexbomba?-tette fel az ostoba kérdést, dee hát ezért is szeretem.
-Cassie, menjünk-pattantam fel.
-Hova?-lepődött meg a lány.
-Pasizzunk be mi is-kapcsoltam ki a tévét. Cassie simán belement, nekem meg már úgyis rég volt kapcsolatom, így gondoltam egy próbát megér.
-Aquaparkba megyünk, úgyhogy hozz bikinit-kacsintottam Cassiere.
2óra múlva már bent is voltunk. Mindenhonnan vízcsobbanás hallatszott, és rengeteg ember volt.
Miután úszkáltam egy kicsit kiültem a medence szélére és nézelődni kezdtem a pasik között.
-Na? Milyen a felhozatal?-úszott mellém Cassie.
-Nem rossz-nevettem.
-Vigyázz!!-kiáltott valaki hangosan, de már késő volt. a fejemen pattant egy szivacslabda, majd legurult a hasamra. Felnéztem és egy barna hajú, kockás hasú, izmos fiú közeledett felénk a vízben.
Amikor ideért megfogtam a labdát.
-Ne haragudj!-nézett a szemembe, majd mivel feküdtem könnyen végigmért.
-Te céloztál ilyen ügyesen?-néztem a pasira.
-Igen-nevetett fel-Tényleg bocsi. Kiengesztelhetlek valahogy?
Cassie csak vigyorogva bólogatott.
-Nos, egy koktél jól esne-mondtam célzás képpen a srácnak, majd a kezébe adtam a szivacslabdát.
-Folytassátok nélkülem-mondta a haverjainak, majd egy sima mozdulattal oda dobta nekik a labdát.
Leültünk egy-egy székbe, egymással szembe és rendelt két koktélt. Nem hagyta, hogy a sajátomat én válasszam. Azt mondta bízzak benne. És jó is hogy bíztam, mivel isteni koktélt ittunk. Miközben a szívószálamat piszkáltam megszólalt az idegen.
-És hogy hívják a célzótáblám?-kérdezte mosolyogva.
-Demi-nyújtottam a kezem.
-Aron-helyezte meleg, nagy kezét az enyémbe, majd kétszer megrázta.
-Nos Demi, mit kapok ha lecsúszok azon?-mutatott a legmagasabb, legkacskaringósabb sárga csúszdára.
-Hányingert-rejtettem el a mosolyom.
-És tőled mit kapok?-fogta meg a derekam és közelebb húzott.
-Egy puszit.
-A számra?-húzott még közelebb, majd lenézett a számra és vissza a szemembe.
-Szép álom. Na hajrá!-toltam el, és felment a több száz lépcsőn. Amikor felért a tetejére ahonnan le kell csúszni rám nézett és intett egyet, majd eltűnt és 2 perc múlva lent ért földet egy nagy csobbanással. Feljött a víz alól és intett, hogy menjek be hozzá a vízbe. Lassan belemerészkedtem a hideg vízbe és odasétáltam hozzá.
-Ezért tényleg megérdemlek egy puszit-mosolygott pimaszul Aron.
Gyorsan nyomtam az arcára egy cuppanóst, majd kimásztunk a vízből és visszamentünk a haverjaihoz, ahol Cassie már a fiúkkal játszott.
Éjfél körül véget ért a móka, és haza indultunk Cassievel a sötét, kihalt utakon.
Arontól a telefonszámommal búcsúztam el, és azt mondta hívni fog. Cassie szája hazfelé be se állt, de nem tudtam rá figyelni. Az elsuhanó lámpák fényét néztem, és egyetlen egy dologra tudtam gondolni, hogy vajon neki milyen volt a randija.





2019. május 1., szerda

2. rész

Egy hét telt el a családi vacsora óta. Azóta nem találkoztam Veronicával és a fiával sem, viszont mától minden nap látni fogom őket. Az összes cuccom már az új házban van. Ma reggel vitték el a költöztetők. Apa BMW-jében ugyanazt az utat tettük meg, mint egy héttel ezelőtt. Lassan kezdem felfogni, hogy elköltöztünk abból a házból, ahol felnőttem.
-Amíg a költözködéssel voltunk elfoglalva Veronica elkezdte megszervezni az esküvőt. Szeretné ha minnél hamarabb összeházasodnánk.-mondta apa rám se nézve. Bólintottam, amit valószínűleg nem látott.
-Dem-fogta meg a kezem-Attól mert újraházasodom, és új nő jött az életembe sose fogom elfelejteni anyát-szorította meg a kezem.-Örökké a szívemben lesz-nézett rám egy pillanatra, majd vissza az útra.
-Tudom-mosolyodtam el, és apa már be is parkolt a garázsba.
A ház üres volt.
-Veronica esküvői megbeszélésen van, vagy valami ilyesmi-nevetett fel- Louis pedig szerintem a haverjaival-dőlt le a kanapéra.
-Melyik az én szobám?-néztem az emelet irányába.
-A legutolsó, jobbra-nyúlt a távirányítóért. Vettem egy mély lélegzetet majd végigsétáltam a folyosón, és az utolsó, jobbra lévő ajtón bementem. Kicsi, de pont nekem való. Bal oldalt egy hatalmas ruhás szekrény, mellette a falon egy még hatalmasabb tv. A tv-vel szemben egy franciaágy, két oldalán éjjeliszekrény egy-egy kislámpával. A szoba közepén a temérdek kicsomagolásra váró doboz. A laptopon beraktam egy kis zenét, és neki láttam kipakolni. Sokkal jobban tetszett a szoba miután teleraktam a saját cuccaimmal, így egy elégedett mosollyal mentem le a földszintre.
 Apa még mindig a tv-t bámulta.
-Elmegyek fotózok egy kicsit-vettem fel a dzsekim, és kiléptem a langyos levegőre. Tavasz kezdete van, de ahhoz képes meleg volt. Gyalog besétáltam a városba. Apa menő üzletember, bármit megtud venni, de amikor megkérdeztem kaphatok e egy saját autót, azonnal rávágta, hogy nem, majd a sofőrje elvisz engem bárhova. Köszi apu! Az új otthonom sétálva 10 percre van a belvárostól. Találtam egy gyönyörű parkot, leültem egy üres padra. Szemben volt egy rózsaszín virágokkal borított fa, mellette pedig egy apró tavacska. Elővettem a táskámból a gépem, és ráközelítettem a pink virágokra. Lenyomtam az exponálógombot, mire felhangzott a jól ismert kattanás, amit annyira szeretek. Csináltam még pár képet, aztán elraktam a gépem, becsuktam a szemem és élveztem a napsütést. A végtelennek érződő, hideg, szürke tél után egy kis napfény olyan, mint egy korty víz a sivatagban. Miután teljesen feltöltött energiával a nap, felálltam a padról és sétálni kezdtem a főutcán. A parktól nem messze beültem egy kávézóba, és kértem egy sima kávét. Ezelőtt még sosem jártam itt pedig elég hangulatos kis kávézó. A helység közepén volt a pult és körülette az asztalok. Ha balra néztem a sétáló emberek láttam, akik élvezték a jó időt. Az előttem lévő asztalnál-velem szemben-ült egy fiú. Nem tudtam nem oda nézni. Barna, göndör tincsei voltak. Egyszerű rövid ujjú felsőt viselt, így rálátásom volt egy pár tetkójára. Fekete farmert, és bakancsot viselt. Nem is rossz, jegyeztem meg magamban. Egy pillanatra rám kapta a tekintetét. Pillantásunk találkozott. Végigmért ameddig nem takart az asztal, és féloldalasan elmosolyodott. Aztán eltűnt a szexi fiú és helyette egy barna hajat láttam hátulról. Láttam, hogy sutyorognak, majd helyeske rám mutat, és a haverja is megfordul, hogy megnézzen. Ez Mark!
-Demi?-lepődött meg.
-Haver, ismered?-kérdezte meglepődve helyeske.
-Gyere ide, kérlek-intett az asztalukhoz Mark. A meleg kávémmal átsétáltam, odatoltam egy széket és leültem közéjük.
-Will, ő itt a mostohahúgom Demi. Demi, ő itt a legjobb haverom Will-mutatott be minket egymásnak.
-Örülök a találkozásnak-mosolygott "minden lányról leszedem a bugyit, és te leszel a következő" stílusban.
-Én is-motyogtam.
-Sziasztok!-jött mögülem egy ismerős hang. Megfordultam. Ja, persze!
-Képzeljétek, most jövök az esküvőszervezőtől-nyávogta Veronica.
-Szuper-ivott bele a sörébe Mark.
-Egy hét múlva, szombaton lesz az esküvő-sikított, így mindenki ránk nézett.
-Szuper-ismételtem Markot.
-Ja, és ha már mindketten itt vagytok-mutatott rám és helyeskére, aki első benyomásra kőbunkó-Ti ketten lesztek a fotósok. Profi fotókra van szükségem-vigyorgott.
-Szuper-mosolygott rám kajánul helyeske. Veronica mosolyogva megpuszilta Mark fejét, és az én homlokom, aztán eltűnt. Letöröltem a nyálas puszit, és beleittam a kávémba. Baszki! Arcon csapott a felismerés, hogy a családi vacsorán Veronica erről a srácról beszélt. Mark haverja és fotós. Jézusom! És mi ketten leszünk a fotósok. Dupla jézusom.
-Fotós vagy?-nézett rám helyeske. Majdnem elvesztem gyönyörű zöld szemeiben, aztán rájöttem, hogy valószínűleg csak a bugyimba akar bejutni. Apa feje jelent meg előttem, amint azt mondja "Ne ítélkezz, amíg meg nem ismered az illetőt" de messziről látni, hogy ez a pasi minden nőt megkaphat, és ezt ő is tudja, sőőőőt, ki is használja.
-Ja-piszkáltam a poharam.
-Biztos ügyes ujjaid vannak hozzá-vigyorgott-Mondjuk nálam biztos nem vagy jobb-nevetett-Én vagyok Amerika legjobb fotósa.
-Tudod-hajoltam közelebb hozzá, így valószínű belátást nyert a melleim közé-Csoda, hogy ennyien befértünk ebbe a kis kávézóba a hatalmas arcodtól.-nem vártam meg a reakcióját, felvettem a fotós táskám és ki is léptem a helységből otthagyva őket. Még egy nevetést hallottam, ami azt hiszem Mark volt, de nem érdekelt.

...

Szombat, este hat óra. Apa és Veronica hivatalosan is házasok. Egy hosszú asztalnál ülök egyedül. A többiek mind táncolnak, ünnepelnek, beszélgetnek, nevetgélnek. Kattintgattam pár képet, aztán bekaptam egy szelet sütit, amik az asztalon sorakoztak arra várva, hogy megegyék őket. Szerdán elmentünk Veronicával vásárolni nekem valami ruhát az esküvőre. Barack színű, combközépig ér és csodás dekoltázst csinál. Imádtam! Egy héttel ezelőtt a kávézóban Veronica azt mondta, hogy én és Will fogunk fotózni. Ahhoz képest egyszer se láttam őt. Lehet nincs is itt. A kávézó óta szerencsére nem találkoztam vele. Viszont egyre többet beszélgettem Markkal. Lehet tényleg rendesek.
 Mivel elfogyott az italom, elmentem ahhoz az asztalhoz, amin van az összes kaja és pia van. Legalább 20 méter hosszú volt és mindenféle finomságok sorakoztak rajta. Elvettem egy felespoharat, és vissza akartam ülni a helyemre, hogy tovább szemezzek egy muffinnal-amit később úgyis megettem volna-amikor egy nyikorgás jelezte, hogy valaki bejött az ajtón. Oda se kellett pillantanom, tudtam ki az.
-Megjött a buli lelke-ordított torka szakadtából. Elnevettem magam és odasétáltam hozzá.
-Igyunk valamit és pörgessük fel ezt a szart-karoltam át a vállát, és elvett a hosszú asztalról egy poharat majd teleöntötte whiskey-vel így koccintottunk.
-Ez eddig is ilyen unalmas volt?-nézett körül. Épp egy lassú szám ment, így mindenki összebújt a párjával és együtt dülöngéltek jobbra, balra. Cassie Carter 3 éves korom óta a legjobb barátnőm. A játszótéren találkoztunk. Egy kisfiú elvette a kezemből a játékom, erre Cassie tökön rúgta a fiút és kitépte a kezéből a babám. Innentől elválaszthatatlanok voltunk. Ketten együtt mérhetetlenül elviselhetetlenek vagyunk. Legalábbis ezt mondják.
-Még ennél is unalmasabb-bólogattam. Cassie odasétált a zenészekhez és leállította a lassú zenét. Felvett egy mikrofont, megkocogtatta a műkörmével és bele is szólt.
-Khmm-köhintett bele-Üdv!-intett bájosan -Rob!-szólította meg apát, és mindenki a barátnőmre figyelt.- Nem akarok nyálas beszédet mondani, csak szeretném neked megköszönni, hogy lányodként óvsz és védesz engem is-nézett apára- Tehát csak annyit még hogy sok boldogságot nektek Rob és Veronica!!-ordította-Éljen az ifjú pár!-dobta le a földre a mikrofont. Cassiet 3 éves kora óta nevelőszülők nevelik, de szinte minden nap velem és apával van, így már családtag.
-Ti meg játszatok valami normális zenét-intett a zenészeknek, akik rögtön beindították a bulit. A barátnőm kézen fogott és berángatott a táncparkettre apáék mellé.
-Dem-bökött oldalba Cassie 10 perc táncolás után.
-Hmm?
-Ő ki?-mutatott a hosszú asztalhoz. Csak egy ember állt ott, így rögtön tudtam, hogy kire gondol. Haja hátra volt túrva, fehér ingbe és fekete öltönybe volt, fekete nyakkendővel. Belém szorult a levegő. Gyorsan levettem a tekintetem róla.
-William-mondtam unottan, és beleittam a sörömbe. Épp a táncoló tömeget nézte és mintha keresett volna valakit.
-Egoista-forgattam a szemem-Azt állítja, hogy ő Amerika legjobb fotósa. Te ismered?
-Nyilván nem ismerem, különben vele járnék-nevetett fel, és le se tudta venni a szemét róla. Megforgattam a szemem, majd az asztalunkhoz húztam a barátnőmet. Hirtelen Mark jelent meg mellettünk, és beleivott a sörömbe.
-Nem gond, hogy az az én söröm?-fordultam felé.
-Tesók vagyunk-rántotta meg a vállát, majd amikor visszafordultam a székemen, helyeske már velem szemben ült.
Te hol voltál eddig?-kérdeztem.
-Nem itt-adta a szerinte frappáns választ. Ez igen! Legyintettem egyet majd inkább elmentem apáékhoz.
-Jól érzed magad, drágám?-kérdezte apa mosolyogva.
-Persze, de nem ezért jöttem ide-néztem rájuk.-Szeretnék sok boldogságot kívánni nektek-mondtam, majd Veronicára néztem-Köszönöm, hogy boldoggá teszed az apukám, így engem is-töröltem meg a szemem. Biztos belement valami hülye bogár! Mindketten szét ölelgettek, aztán visszamentem Cassiehez, de ő nem volt sehol, csak Mark ült ugyanott.
-Iszunk, hugi?-bökte meg a vállam, mire bólintottam.
Egy pár ital után kimentem az udvarra. Becsuktam a szemem, beleszívtam a levegőbe, de meglepően valami férfi parfüm társult a friss, tavaszi levegőhöz.
-Túl sok volt az ital?-jött a kérdés túl közelről. Kinyitottam a szemem, és William cigizett mellettem.
-Ugyanmár-nevettem fel-Nem ismersz te engem.
-Még..-tette hozzá a helyes mosolyával, és mielőtt bármit tudtam volna mondani, megcsörrent a telefonja, kihúzta a zsebéből. Egy gyors pillantást vetettem csak a zenélő kütyüre. "Holly" kereste, majd Will ki is nyomta.
-Nem veszed fel?-kérdeztem rá se nézve.
-Más dolgom van-éreztem tekintetét.- Meseszép..-mondta volna, de az idióta mostohatestvérem szaladt ki a nevemet kiabálva.
-Jaj!-lepődött meg.-Zavarok?-húzogatta a szemöldökét.
-Nem, már úgyis menni készültem-vágtam rá, majd besétáltam megkeresni a barátnőmet.
A buli további részében nem is nagyon láttam Williamet, sőőőt Cassie barátnőmet se.
Apáékat hajnalig ünnepeltük.


1. rész

A nappaliban lévő kandallón elhelyezett családi fotókat nézegettem, miközben a konyhából finom illatok szálltak ki. Leemeltem egy képet, amelyen Veronica mosolygott és két férfi átölelte. Gondolom a volt férje és a fia lehet a képen. Ő és a férje 6 éve váltak el. Magas volt és izmos, még tetkókat is láttam a karján. Az alacsonyabb, fiatalabb fiúnak felállított, barna haja volt. Karját neki is tetkók lepték el a képen.
-Bob, édes-hallottam Veronica hangját a konyhából-Gyere kérlek segíteni-apa felállt a hosszú, bőr kanapéról és besietett a konyhába. Visszatettem a képet ahonnan levettem, és az ajtóra kaptam a tekintetem. Valaki a zárraj bajlódik, majd kattan és belépett rajta az a fiú, akit az előbb láttam a képen. Szóval ő Veronica fia. Ledobta a kulcsot a többi kulcscsomó közé, aztán észre vett engem. Láttam a meglepődést az arcán. Sejtettem, hogy jól néz ki, mivel Veronica is elég szép nő. Barna haját most baseball sapka takarta, fehér rövid ujjú felső volt rajta, így karján látszódtak a különféle tetoválások.
-Szia-intettem a kezemmel. Beletúrt a hajába, mintha zavarban lenne.
-Basszus, ma van a családi vacsora-motyogta valószínűleg magának, de én is hallottam-Hello-biccentett és beljebb jött.
-Áh, Mark-jött ki Veronica a konyhából-Végre itthon vagy! Gyertek-nézett a fiára, majd rám.-Kész a vacsora!
Amint beléptem a konyhába sült hal és hús illatokkal telítődött az orrom.
-Csá, Bob-pacsizott le a két fiú. Ők mikor lettek ilyen jóba? Ezek szerint ők többet találkoztak, mint én Veronicával. Apa és Veronica egymás mellé ültek, így én és Mark velük szembe. Mindenki szedett a táljába a finom élelemből,  majd Veronica megfogta apa kezét, a másik, szabad kezét pedig felém nyújtotta. Mit akar? Mindenki engem nézett, ezért gyorsan megfogtam Veronica és Mark kezét. És most? Megidézünk egy-két szellemet vacsi előtt? Mindenki becsukta a szemét kivéve én. Veronica hálát adott Istennek az ételért, a munkáért, a barátokért és a családért. Ez szép gesztus volt tőle.
-Jóétvágyat-engedte el a kezem mindenki, és hozzá kezdtünk végre az evéshez.
-Na és Demi, mivel foglalkozol?-kérdezte Veronica, aztán bekapott egy nagy húscafatot.
-Most fejeztem be a középiskolát fotográfus szakon. Szeretnék a jövőben is ezzel foglalkozni, de egyenlőre egy divat magazinnál dolgozok-ittam bele a vizembe.
-Nahát ez nagyszerű! Mark egyik haverja is ezzel foglalkozik.-lelkesedett Veronica. Nagyon szuper, de mi az istent kezdjek én Mark haverjával.
 A desszert előtt apa felállt. Azt hittem megint köszönetet mondunk Istennek a desszertért is, de nem.
-Szeretnénk bejelenteni valamit-fogta meg Veronica kezét.
-Ugye nem vagy terhes?-nézett Mark az anyjára, aki elnevette magát és rázta a fejét. A srác megkönnyebbülten dőlt hátra a székén.
-Ma még elmondjátok vagy csak holnap?-vontam fel a szemöldököm. Apa Veronicára nézett majd végre kibökte.
-Összeházasodunk!
A villa megállt a kezemben. Nem vettem levegőt. Elhomályosodott előttem minden és mindenki.
Pislogok egy párat, hogy jobban lássak. Apára nézek majd Veronicará és megint apára. Nyelek egy nagyot. Nem tudok megszólalni. Ürességet érzek. Mintha apa megcsalná anyát, de fel kéne végre fognom, hogy apa túl lépett anyán. A mellkasomban éles fájdalom lett úrrá. Nem kaptam levegőt. Ó édesanyám!
-És-emelte fel Veronica a mutatóujját amolyan "van még valami" stílusban-Összeköltözünk-mondta ki.
Mark leesett a székről, nekem pedig kiesett a villa a kezemből. Lenézek Markra, de az csak sokkos állapotban fekszik a padlón. Nem tudtam szóhoz jutni. Túl sok információ egy napra.
-Hát nem ilyen reakciókra számítottam-nyögi ki Veronica.
-Öhm-szedtem össze a gondolataimat-Hogy értitek azt, hogy összeköltöztök?-néztem rájuk értetlenül.
-Ideköltöztök hozzánk-mondta tapsikolva. Hogy micsoda? Ide? Én? Biztos nem! Kizárt dolog!
-Aha-bólogattam, de még mindig nem fogtam fel. Őszintén nem akarok ide költözni. Nem is ismerem őket.
-Demi, mosogass el-ölelte át apa Veronica vállát és nevetgélve kimentek a konyhából. Szóval nekem ebbe semmi beleszólásom nincs. Értem. Oké, tehát mosogassak el, szuper, cseléd lettem és még a desszertet sem kaptuk meg. Felálltam a székről, és Mark elé álltam.
-Kelj fel és segíts mosogatni, bátyus-emeltem ki a "bátyus" szót.
-Kösz nem-mondta mozdulatlanul.
-Jó-csattantam fel. Majd máshogy veszlek rá, hogy segíts. Megkerestem azt a szekrényt amibe a poharakat tartják. Kikerestem a legnagyobb poharat, teleöntöttem vízzel és a még mindig padlón fekvő Markra öntöttem az egészet.
A fiú lányos sikítások közepette-a jég hideg víz miatt-azonnal felpattant a földről. Ruhái csurom vizesek voltak. Talán apa nem erre gondolt, amikor azt mondta a kocsiban, hogy viselkedjek úgy, mint egy normális 19 éves lány. Soha nem voltam, és nem is leszek normális.
-Ezért egyedül mosogatsz el-nevetett fel- Ja és ezt -mutatott a padlón elterülő pocsolyára - Takarítsd fel! Hugi-kacsintott rám, és kiment. Miközben a felmosót kerestem szerencsére bejött a "nagyi" és feltakarított, elmosogatott helyettem. Beszélgettünk egy picit, és talán ő lesz az egyetlen, akit el fogok viselni ha ide költözünk.
-Hidd el drágám, nagyon rendesek-szólított meg "nagyi" aki mint kiderült Miranda.
-Valóban?
-Nekem ők a családom- felelte -A férjem meghalt 10 éve, és ők segítettek nekem mindenben. Ha jobban megismered őket majd máshogy fogsz róluk gondolkodni. Tudom milyen nehéz ez most neked, de nézd azt..-jött oda mellém nagyi, és a hátamon megpihentette a kezét-..hogy édesapád boldog, csillog a szeme minden egyes pillanatban.-mondta Miranda, majd mivel befejezte a takarítást ott hagyott a konyhában a gondolataimmal.
Talán igaza van. Nem szomorkodhat apa örök életében anya miatt. Ha boldog, akkor én is az vagyok!
Tehát ide költözünk, ebbe a hatalmas kastélyba.


Prológus

Apám sötétkék BMW-jében ülök, és az ablakon kifelé bámészkodva-ahogy elsuhannak előttem az ismeretlen épületek-azon gondolkozom, hogy mi a francért egyeztem én ebbe bele. Apa két éve folyamatosan randizgat egy nővel, akit én eddig párszor láttam csak.
Ma este együtt vacsorázik a két család, ugyanis apa és Veronica között elmélyültek az érzések.
Anya 10 éve halt meg egy munkahelyi tűzbalesetben. Apa elég hamar túltette magát, viszont én még mindig nem tudtam feldolgozni. Egy ilyen tragédiát szerintem nem is nagyon lehet, viszont apának úgy tűnik sikerült. Aminek kimondottan nem örülök.
-Izgulsz?-riasztott fel apa a bambulásomból.
-Amiért találkozok a csajoddal és a nyomi fiával?-fordultam felé felvont szemöldökkel.
-Ne ítélkezz előre! A fia két évvel idősebb, mint te és nagyon rendes fickó-fékezett le egy piros lámpánál.
-Biztos-dünnyögtem-Remélem Veronica jól főz. Éhen döglök-fordultam vissza az ablakhoz. Igazából nem vagyok ilyen rideg, de nem bírom elviselni, hogy apa túl lépett anyán, és új nő lépett az életünkbe, akit jóformán nem is ismerek.
-Istenien főz-nyomott a gázra, amikor a lámpa zöldre váltott. A beszélgetésünk itt befejeződött. Nem sokkal később lefordultunk egy nagy tölgyfánál és leállt a kocsi.
-Itt vagyunk-mondta apa. Kinéztem az ablakon. A hatalmas ház előtt, középen egy még hatalmasabb szökőkút volt, körülötte pedig szép virágágyások. A ház kívülről olyan volt, mintha egy 1800-as években épült kastély lenne. Tetszett!
-Dem, légyszíves viselkedj úgy, mint egy normális 19 éves lány-nézett rám apa.
-Hogyne-bólintottam és kiszálltam a kocsiból. Hosszú lépcsősor vezetett a bejárathoz. Apa megnyomta a csengőt, és valami idióta zaj jelezte a bent lévőknek, hogy vendégük jött, a jellegzetes csengő hang helyett.
Felnevettem és abban egy időben nyílt az ajtó. Egy idős hölgy állt az ajtóban, kezében konyhatörlő. Ősz haja volt, kedves arca és telt idoma. Az arcán már meglátszott a hosszú élet.
-A nagyit is meghívták?-néztem fel apára. Teste megfeszült.
-Demetria, fejezd be!-motyogta a fogai közül.
-Jó estét!-mosolygott "nagyi" kedvesen- A család már nagyon várta önöket. Jöjjenek beljebb!-nyitotta tágabbra az ajtót, hogy beférjünk. Először én lépek be az ajtón. Apa számára már ismerős a ház minden kis szeglete, viszont én most járok itt először. Egy rövidke főfolyosó vezetett a nappaliba, ahol modern bútorok és mindenféle elektronikai cuccok voltak. Jobbra a konyha, balra az emeletre vezető lépcső volt. A nappali másik végében bal oldalt volt egy nagy vendégszoba.
Apa a konyhába ment.
-Szia édes-hallottam Veronica hangját, majd idegesítő cuppogást.
-Demi?-kérdezett rám, így bementem a konyhába. Azt hittem, hogy nem fogom látni a konyha végét akkora lesz. Hát tévedtem. Kicsi volt és otthonos. Már amennyire egy konyha otthonos tud lenni. A piros és a fehér színek domináltak. Legalább az ízlése jó!
-Szia Veronica-vettem fel a sokat gyakorolt műmosolyomat. Veronica egy szűk koktélruhában volt, mint mindig. Szőke haja ugyanúgy lapult a feje tetején, mint eddig bármikor, viszont az arcán ma kifejezetten több smink volt.
-Szia-mosolygott Colgate reklámba illő mosollyal-Üdv a házunkban-tárta ki a karját-Érezd magad otthon.-mondta Veronica. Leültem az egyik kifejezetten magas bárszékre és feltűnés mentesen próbáltam szétnézni, amíg apáék valamit susmogtak. Épp a furcsa csillárt méregettem, amikor Veronica ismét megszólalt.
-A fiam mindjárt jön, elment az egyik haverjával sörözni-mondta, és a sütőhöz fordult. Meglepődtem, hogy csak így bejelenti, késik a fia mert sörözik az egyik lepukkant kocsmában. Kezd furdalni a kíváncsiság.