Prológus

Apám sötétkék BMW-jében ülök, és az ablakon kifelé bámészkodva-ahogy elsuhannak előttem az ismeretlen épületek-azon gondolkozom, hogy mi a francért egyeztem én ebbe bele. Apa két éve folyamatosan randizgat egy nővel, akit én eddig párszor láttam csak.
Ma este együtt vacsorázik a két család, ugyanis apa és Veronica között elmélyültek az érzések.
Anya 10 éve halt meg egy munkahelyi tűzbalesetben. Apa elég hamar túltette magát, viszont én még mindig nem tudtam feldolgozni. Egy ilyen tragédiát szerintem nem is nagyon lehet, viszont apának úgy tűnik sikerült. Aminek kimondottan nem örülök.
-Izgulsz?-riasztott fel apa a bambulásomból.
-Amiért találkozok a csajoddal és a nyomi fiával?-fordultam felé felvont szemöldökkel.
-Ne ítélkezz előre! A fia két évvel idősebb, mint te és nagyon rendes fickó-fékezett le egy piros lámpánál.
-Biztos-dünnyögtem-Remélem Veronica jól főz. Éhen döglök-fordultam vissza az ablakhoz. Igazából nem vagyok ilyen rideg, de nem bírom elviselni, hogy apa túl lépett anyán, és új nő lépett az életünkbe, akit jóformán nem is ismerek.
-Istenien főz-nyomott a gázra, amikor a lámpa zöldre váltott. A beszélgetésünk itt befejeződött. Nem sokkal később lefordultunk egy nagy tölgyfánál és leállt a kocsi.
-Itt vagyunk-mondta apa. Kinéztem az ablakon. A hatalmas ház előtt, középen egy még hatalmasabb szökőkút volt, körülötte pedig szép virágágyások. A ház kívülről olyan volt, mintha egy 1800-as években épült kastély lenne. Tetszett!
-Dem, légyszíves viselkedj úgy, mint egy normális 19 éves lány-nézett rám apa.
-Hogyne-bólintottam és kiszálltam a kocsiból. Hosszú lépcsősor vezetett a bejárathoz. Apa megnyomta a csengőt, és valami idióta zaj jelezte a bent lévőknek, hogy vendégük jött, a jellegzetes csengő hang helyett.
Felnevettem és abban egy időben nyílt az ajtó. Egy idős hölgy állt az ajtóban, kezében konyhatörlő. Ősz haja volt, kedves arca és telt idoma. Az arcán már meglátszott a hosszú élet.
-A nagyit is meghívták?-néztem fel apára. Teste megfeszült.
-Demetria, fejezd be!-motyogta a fogai közül.
-Jó estét!-mosolygott "nagyi" kedvesen- A család már nagyon várta önöket. Jöjjenek beljebb!-nyitotta tágabbra az ajtót, hogy beférjünk. Először én lépek be az ajtón. Apa számára már ismerős a ház minden kis szeglete, viszont én most járok itt először. Egy rövidke főfolyosó vezetett a nappaliba, ahol modern bútorok és mindenféle elektronikai cuccok voltak. Jobbra a konyha, balra az emeletre vezető lépcső volt. A nappali másik végében bal oldalt volt egy nagy vendégszoba.
Apa a konyhába ment.
-Szia édes-hallottam Veronica hangját, majd idegesítő cuppogást.
-Demi?-kérdezett rám, így bementem a konyhába. Azt hittem, hogy nem fogom látni a konyha végét akkora lesz. Hát tévedtem. Kicsi volt és otthonos. Már amennyire egy konyha otthonos tud lenni. A piros és a fehér színek domináltak. Legalább az ízlése jó!
-Szia Veronica-vettem fel a sokat gyakorolt műmosolyomat. Veronica egy szűk koktélruhában volt, mint mindig. Szőke haja ugyanúgy lapult a feje tetején, mint eddig bármikor, viszont az arcán ma kifejezetten több smink volt.
-Szia-mosolygott Colgate reklámba illő mosollyal-Üdv a házunkban-tárta ki a karját-Érezd magad otthon.-mondta Veronica. Leültem az egyik kifejezetten magas bárszékre és feltűnés mentesen próbáltam szétnézni, amíg apáék valamit susmogtak. Épp a furcsa csillárt méregettem, amikor Veronica ismét megszólalt.
-A fiam mindjárt jön, elment az egyik haverjával sörözni-mondta, és a sütőhöz fordult. Meglepődtem, hogy csak így bejelenti, késik a fia mert sörözik az egyik lepukkant kocsmában. Kezd furdalni a kíváncsiság.